"Lesz majd idő, amikor nagyban kell számítani ezekre a kis élőlényekre ahhoz, hogy jó minőségű fehérjéhez jussunk." Apró Anna üzleti befektető a Friderikusz podcast legutóbbi részében az egyik legjobb befektetési lehetőségként hozta fel a "tücsökbizniszt". A fiatalon, kényszerből üzletasszonnyá, majd kockázati tőkebefektetővé váló Annával készült interjú jó apropót adott arra, hogy mi is feltegyük - és persze megválaszoljuk - a kérdést: jó üzlet-e a rovaralapú fehérjegyártás?

A videó ide vonatkozó része kattintás után megtekinthető:

Tényleg ilyen nagy üzlet a rovarfehérje?

Sok-sok oka van annak, hogy miért jó üzlet a rovarfehérje: jó a takarmányiparnak, környezetgazdaságosabb az előállítása és mind az állati, mind az emberi fehérjefogyasztás környezetre gyakorolt terhelését csökkentené. A befektetők persze lehet, csak átlapozzák a negyedéves insect protein market search-öt, kicsit nézegetik a rovaripar erősödését és nem kell nekik érvek hada:

Aki persze mélyebbre merülne a dologban, annak is szolgálunk információval. A cikk folytatásaként a legfőbb érveket Antonovits Bence Dániel rovartenyésztési szakértővel pár hónapja készült interjúból és más forrásokból gyűjtöttük össze.

1. Több és jobb minőségű fehérjét lehet ilyen módon gyártani

• Takarmányértékesítési képességük kiugróan magas: egy kilónyi takarmányból pl. 13 deka szarvasmarha, vagy kb. 30dkg sertéshúst lehet előállítani, míg közel 60 dkg házi tücsökből készült tápanyagot.
• A „vágási kihozatala” akár 100% is lehet, vagyis a teljes testtömegéhez képest a fogyasztható hányada is igen magas. Míg a gazdasági állatok átlagosan 50% körüli vágási kihozatallal bírnak, addig egy tücsök esetében az állat 80%-a, de egyes rovaroknál ez 100% is lehet.
• Takarmányuk olcsó: a rovarok kiválóan nevelhetők mezőgazdasági és élelmiszeripari mellékterméken, sőt! Olyan szerves melléktermékek forgathatók vissza a takarmánykörforgásba, melyek jobb esetben is komposzt vagy biogáz előállításra lennének csak alkalmasak...
• A rovarok koncentráltabban tartalmaznak fehérjét: nem ritka a 60-70% feletti fehérjét tartalmazó rovarféle sem, a fehérjetartalmuk pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kiváló.
• Aminosav garnitúrájuk, zsírsav-profiljuk és ásványianyag-tartalmuk egyaránt rendkívül jó, ami esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak, másrészt olyan fontos takarmány összetevők válthatók ki vele, mint a halliszt vagy a szója.
• A rovartenyésztés ciklusideje jóval kisebb, mint más állati fehérje előállításnak. Egységnyi tápanyag így gyorsabban állítható elő.

2. A rovarfehérjék előállításának kisebb az ökológiai lábnyoma 

• a rovarok tenyésztéséhez szükséges takarmány előállítása kisebb földterületen megoldható,
• továbbá az üzemszerű termelésre alkalmas rovarok nagyon kis területet igényelnek, mert rendkívül jól tűrik a zsúfoltságot.
• A rovartenyésztés üvegházhatású gáz kibocsátása kisebb az intenzív állattenyésztés értékeitől, de azt fontos tudni, hogy ezt pontosan mérni és összehasonlítani is nagyon bonyolult.
• A rovarfehérje elterjedése a szója-, és halliszt termelés mérséklését eredményezheti. Jelenleg a legnagyobb mennyiségben alkalmazott két fehérjehordozó a szója és a halliszt, és a legnagyobb felvevő piacuk a háziállataink takarmányozása. Az intenzív szójatermelés hatalmas környezeti károkat okoz, míg a halliszt a túlhalászat miatt az óceánok élővilágát veszélyezteti.
• A rovarok vízigénye töredéke a hagyományos gazdasági állatokénak. A fekete katonalégy, vagy a lisztbogár lárvája a takarmány nedvességtartalmán túl vizet nem is igényel.
• A kutya,- és macskatápok is óriási ökológiai terhelést okoznak és ezt is nagy mértékben le lehet csökkenteni a rovarok alkalmazásával.

3. Nő a kereslet a fenntartható módon előállított termékek iránt.

• Egyre inkább teret nyer az ökotudatos fogyasztói magatartás, ami az állattenyésztésre és az emberi ételek gyártására is hatással van.

4. Egyre több ipari szereplőt tud kiszolgálni

• A jogszabályok egyre nagyobb teret adnak. A szárított sárga lisztkukac lett az első ehető rovar, amely élelmiszerként megszerezte a kereskedelmi forgalomba hozatali engedélyt az Európai Unióban.
• Magyarországon ugyan ellenezte az EU-s forgalomba hozatali engedélyt, de az döntés minden tagállamra érvényes. Itthon viszont állati takarmányként már gyártható és forgalmazható rovarfehérje.
• Ennyi minden területen hasznosíthatók a rovaralapú alapanyagok: takarmány, élelmiszer, gyógyszer, ipari alapanyag, biológiai növényvédelem, beporzás.

5. A túlnépesedés miatt gazdaságosabb fehérjeforrás kell

• A világ népessége folyamatosan növekszik. Több ember, nagyobb élelmiszer-igény.
• Viszont világszinten jobb az életszínvonal, mint mondjuk 50 éve volt, ami jobban terheli a termőföldjeinket. Az egy főre jutó húsfogyasztás megkétszereződött az elmúlt 50 évben ( de pl. a csirkehús termelés tizenkétszeresére, a sertéshús termelés közel ötszörösére emelkedett).

Biztosan sok érv van még, amit itt nem soroltunk fel, de már ezek is jól mutatják, hogy a tücsökbiznisz a mai tudásunk birtokában igenis jó biznisz. És hogy akkor hova rohanjunk befektetni? Több lehetőség is van, stílusosan a hazai Grinsect tenyésztőcsomagjait ajánlanánk, amivel máris bele lehet fogni a rovartenyésztésbe! ;)

A nagy viaszmoly a méhészek ellenségéből lehet, hogy a világ megmentőjévé válik? Egy svéd startupnak köszönhetően nem csak újabb reményünk lehet arra, hogy megvan a megoldás a műanyagszennyezésre, hanem a rovarevés is népszerűbb lehet.

Hatalmas business a rovarfehérje-gyártás

Aki figyeli mi történik a rovariparban mostanában, tudja, hogy óriási fejlődésen ment át. Egyes elemzők szerint a rovarfehérje-gyártás 2030-ra nyolcmilliárd dolláros iparággá nőhet.

Az ipar legnagyobb sztárjai a lisztkukacok(Tenebrio Molitor és Alphitobius diaperinus), tücskök (Acheta domesticus, Gryllodes Sigillatus), sáskák (Locusta migratoria & Schistocerca gregaria), és talán a legkiemelkedőbb csillag a fekete katonalégy (Hermetia illucens). Gyógyászati, kozmetikai, takarmányozási és emberi étkezési célokra is felhasználják őket.

A rovariparban keveset említett faj a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). Ez az eddig kártevőnek tekintett lepkefajta a méhkaptárakban él, és méhviasszal táplálkozik.

Nathalie Berezina, a Norbite startup alapítója és egyébként biotechnológiából PHD-zett hölgy szerint pedig pont a nagy viaszmoly lehet a környezetszennyezés egyik megoldója. A svéd rovaripari cég alapítója szerint a nagy viaszmoly lárvái képesek a műanyagot újrahasznosítani.

A természet minden hulladékáról gondoskodik. Mi emberek viszont nem vagyunk olyan jók, hogy kezelni tudjuk a saját szemetünket. Főleg a műanyagokat.

mondja Nathalie, majd így folytatja:

Meg kell találni azokat az állatokat, akik segítenek nekünk ebben. És a nagy viaszmoly lárvák ilyen állatok!

Vitatott felfedezés

Ahogy sok más felfedezés, ez is egy véletlennek köszönhető. Még 2017-ben egy spanyolországi laboratóriumban a dolgozók azt figyelték meg, hogy egy kutatáshoz a műanyag zacskókban szállított viaszmoly lárvák lyukakat rágtak a zacskón. Ezt követően teszteket végeztek, és az eredményről több tudományos cikk is megjelent szerte a világon.

Pár hónappal később egy német tudóscsapat azt állította, hogy a spanyol tudósok tévedtek. A médiában ez úgy jelent meg, hogy a műanyagevő rovarok „túl jók ahhoz, hogy igazak legyenek". Nathalie szerint valójában más történt:

A német tudósok azt állították, hogy a spanyoloknak nincs elég bizonyítékuk az állításaikra, nem pedig azt, hogy nem igaz a tény a lárvákról.

Nathalie erről később úgy győződött meg, hogy egy svájci és kínai tudósok által írt tanulmányt olvasott. Ez bebizonyította, hogy a nagy viaszlepkék nem csak a polietilént, hanem a polisztirolt (hungarocell) is lebontják. Azt is kimutatták, hogy a rovar emésztő rendszerének mikrobiológiai ökoszisztémája alkalmazkodik az emésztett szubsztrátumhoz. A polietilénből egyébként bevásárló táskákat, élelmiszer-tartályokat és egyéb csomagolásokat készítenek.

Most már nem csak azt tudjuk, hogy működik, hanem azt is, hogy miért működik.

Nathalie szerint ez azért van, mert a méhviasz kémiai szerkezete hasonló egyes műanyagokéhoz.

Norbite: a svédek következő nagy dobása?

Nathalie Berezina a felfedezést követően 2020. júliusában alapította meg a Norbite nevű startupot. 2019-es Svédországba költözése előtt a Sensect-nél - Európa egyik legnagyobb rovartermelő vállalatánál - dolgozott, mint technológiai vezető. Vállalatának ötéves terve 30.000 tonna műanyaghulladék feldolgozására alkalmas üzem felépítése. A viaszlepke lárvák a műanyagot fehérjékké, zsírokká és rovarürülékké (ami műtrágyaként használható fel) alakítják át. A Svéd Környezetvédelmi Intézet szerint szerint Svédország 1,6 millió tonna műanyaghulladékot termelt 2017-ben. Így sok a táplálék a rovaroknak.

Interjú Nathalie Berezinaval az Espressen TV-ben.

A nagy viaszmolyok életciklusa kb. 7 hét, és a termelők meglehetősen drága takarmánnyal etetik őket: mézzel és glicerinnel. A Norbite azon dolgozik, hogy a lárvák csak műanyaggal is élni tudjanak. Ez biztosan csökkenti a lárvák növekedési ciklusát, de a belükben levő mikrobióták alkalmazkodnak és végül jobban feldolgozzák a műanyagot, mintha kevert takarmánnyal táplálnák őket.

Következő lépés: emberi fogyasztás

A Nathalie-val készült Bugburger interjúból úgy tűnik, a Norbite célja nem csak a műanyagszennyezés csökkentése, hanem később a műanyaggal táplált állatok élelmiszerként való felhasználása is. Nemrégiben az Európai Unióban biztonságos fogyasztásra alkalmas élelmiszernek minősítették a lisztkukacot, és további rovarokat is vizsgálnak. Az Uniós engedély a globális rovaripar számára nagyon jó hír, mert ez is bizonyítja a fogyasztó számára, hogy biztonságos az ilyen forrásból származó étel is. A viaszmoly lárvákat a rovarételeket kedvelők is jól ismerik, főleg sütve fogyasztják.

Felmerül a kérdés, hogy a csak műanyaggal táplált viaszlepkék emberi fogyasztásra alkalmasak lesznek-e? Biztosan, hiszen a műanyagot teljes mértékben megemésztik, átalakítják, tehát a műanyag eltűnik az állatból! Ráadásul a tisztán műanyaggal etetés egyik nagy előnye, hogy az állatok egyetlen, tiszta élelmiszerforrásból táplálhatóak.

Viszlát műanyagok: helló egészséges étel és takarmány! :)

A cikk forrása: bugburger.se

Fotók: Norbite.eu, Bugburger, Expressen TV

Érdemes rászánni pár percet arra, hogy átgondoljuk azt, érdemes-e rovarokat is a “tálcánkra” tenni a jövőben! Következzen egy videó, ami rém egyszerű kérdéssel indít: mi az az 5 ok, amiért rovart IS kéne enned?

Ha az ellenérzéseink mögé tekintünk, észrevehetjük, hogy egy olyan ételtől fordulunk el, ami akár meg is mentheti világot:

1. A világon 2 milliárd ember étrendjében szerepelnek rovarok. Több mint 1900 ehető faj létezik.
2. Bár létszámuk messze lekörözi az embert, ökológiai lábnyomuk alig észlelhető.
3. Vízfogyasztásuk rendkívül kicsi,
4. üvegház hatású gáz kibocsátásuk pedig elenyésző.
5. Hidegvérűek, így energiájuk nem a hő megtartására pazarolódik, és már nagyon kis mennyiségű táplálékból hasznos fehérje képződik.

Vagyis, ha megoldhatják a világ élelmezési válságát és óvják a környezetet, félre kell tennünk az előítéleteinket!

A film részlet a Can Eating Insects Save the World?/ magyarul Éhezés vagy rovarevés című BBC dokumentumfilmből.

2018 februárjában volt az első és eddig egyetlen hazai Rovaripari Konferencia, melyre a rovarevés iránt már évek óta érdeklődő laikusként mentem el. Az ottani élményeket idézném most fel.

A bejegyzés nagyrésze az akkor még blogszolgáltatóként üzemelő létező cafeblog.hu-n jelent meg.

- - - - -

Nagyon színvonalas előadásokon tudhattam meg, hogy miért kéne rovart tenni a tányérra. Elvesztettem a “bogárszüzességem” és mondhatom, csodajó élmény volt! Hol lehet kapni egy jó tücsökburgert?

Fanyalgó olvasóknak üzenem: 3 héttel ezelőtt még nem sejtettem volna, hogy ma az 1. Rovaripari Konferencián kell megküzdenem pár bogárlisztes húsgolyóért(nem svéd, magyar!), és csukott szemmel tömöm magamba a sült tücsöklárvákat, miközben lelkes fiatalokat hallgatok a rovaripari innovációkról.

Megvolt az első, simán mondhatjuk, hogy történelmi eseménye a magyar rovariparnak, hiszen először találkoztak élelmiszeripari, vegyi-, stb. szakemberek és a nagyközönség, hogy a témát felölelő előadásokkal tisztázzanak félreértéseket, felvázolják a lehetőségeket és a megoldandó feladatokat. Az már mellékes tény, hogy a magyar poltika ritka nagy segítőkészséggel alányúlt a témának. Annyira, hogy ma, a konferencia ideje alatt újabb nyilatkozattal borzolta a kedélyeket Fazekas Sándor agrárminiszter.

Most hirtelen csak a fotókat tudom mutatni, a következő napokban, hetekben pedig az érdekesebb előadásokat, cégeket, témákat igyekszem feldolgozni.

Az első napok lelkesedése után rengeteg olvasás, kutatás történt meg részemről, hogy a számomra addig ismeretlen neveket, gyártókat és egyéb tudást megismerjem. A kutató munka eredménye az, hogy a rovarevés hobbiprojektté vált, rendszeresen kóstolok rovarlisztes termékeket, figyelem az iparági híreket és persze naplózom is az érdekességeket a Rovarevés Facebook oldalon.

Ha érdekel a munkám és nyitott vagy erre az Európában is még épp hogy csak szárnyait bontogató tematikára, kövess Facebookon!

Mi az? Ízletes, sok van belőle és gazdag fehérjében? Bogarak! Habár a trópusokat leszámítva nem túl népszerű a rovarevés, egykor rendkívül elterjedt volt különböző kultúrákban. Lehet, hogy undorral tölt el a gondolat, hogy rovarokat rágcsáljunk, mégis naponta 2 milliárd ember eszi őket. Ezen kívül ígéretesek élelmezési és környezetvédelmi szempontból.

Emma Bryce meggyőző érveket állít a bogárevés mellett.

Előadás: Emma Bryce Animáció: NEIGHBOR

Évszázadokon át fogyasztottunk ízeltlábúakat. Bogarakat, hernyókat, sáskákat, szöcskéket, termeszeket és szitakötőket. A gyakorlatnak még neve is van: entomofágia.

A rovarevés és a rovarok iránti undor történelmi háttere

A vadászó-gyűjtögető emberek a proteinben gazdag rovarokkal táplálkozó állatokat utánozhatták le. Az evolúció során a bogarak étrendünk részévé váltak, és egyaránt szolgáltak alapvető élelemként és csemegeként.

Az ókori Görögországban a kabóca ínyenc falatnak számított. A rómaiak pedig a bogárlárvát tartották isteninek. De miért nem étvágygerjesztőek többé a bogarak? Tiltakozásunk oka történelmi, és a történet valószínűleg Kr. e. tízezer évvel kezdődhetett a termékeny félholdon, amely a Közel-Keleten található, és a földművelés egyik bölcsője. Az egykor nomád őseink akkoriban kezdtek letelepedni a félholdon.

A növénytermesztéssel és az állatok háziasításával egyidőben megváltozott a hozzáállásuk, elkezdtek közeledni Európa és a nyugati világ felé. A földművelés elterjedésével az emberek a bogarakra kártevőkként néztek, amelyek károsítják a termést. A népesség növekedett, és a Nyugat városiasodott, ezzel feledésbe merült a gyűjtögető életmódunk. Egyszerűen feledésbe merült bogárevő történelmünk.

Kétmillárd ember nem undorodik

Ma, aki nincs az entomofágiához szokva, annak a bogarak idegesítőek, hisz csípnek, harapnak, és rámennek az ételünkre. Undorral tekintünk rájuk, és a gondolatra, hogy elfogyasszuk őket. Pedig közel 2000 rovarfajt dolgoz fel, és fogyaszt a mindennapi étrend részeként világszerte kétmilliárd ember. Legbuzgóbb fogyasztóik a trópusokon élnek, mert kultúrájukban ez elfogadott. Az ottani terület fajai nagyok, változatosak és rajokba csoportosulnak, így könnyű őket begyűjteni.

Például a délkelet-ázsiai Kambodzsában a hatalmas madárpókokat összegyűjtik, megsütik, és piacokon árulják. Dél-Afrikában a lédús mopane hernyó alapvető élelmiszer, melyet csípős szószban főznek, vagy szárítva és sózva esznek. Mexikóban a jumile bogarat fokhagymával, citrommal és sóval pirítják. A bogarakat egészben fogyasztják, vagy őrölve lisztként, porként és pépként ételekhez adják. De az íz még nem minden. Egészségesek is. Sőt, tudósok szerint az entomofágia költséghatékony megoldás lehet az élelemhiányban szenvedő fejlődő országoknak.

A rovarok akár 80%-a fehérje, amely a test fontos építőeleme, valamint magasak energiadús zsírokban, rostban és mikrotápanyagokban, mint a vitaminok és ásványi anyagok. Tudtad, hogy a legtöbb ehető rovarnak ugyanakkora vagy magasabb az ásványi vastartalma, mint a marhahúsnak? Tehát egy hatalmas és kihasználatlan forrást jelentenek, ha figyelembe vesszük, hogy a vashiány jelenleg a leggyakoribb tápanyagprobléma a világon.

A másik magas tápértékű példa a lisztkukac. A sárga rovarláva őshonos Amerikában, és könnyű tenyészteni. Gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, és akár 50%-os a fehérjetartalma, majdnem annyi mint egy megegyező mennyiségű marhahúsban. Egyszerűen forró vajban és sóban megsütjük, vagy megpirítjuk és leöntjük csokival, és kész a ropogós csemege. Ha legyűrjük az undorunkat, a jutalmunk tápanyagok és finom íz. Mert a bogarak valóban finomak.

• A lisztkukac íze, mint a pirított dióféléké.
• A sáskák a garnélarákra emlékeztetnek.
• A tücskök egyesek szerint pattogatott kukorica ízűek.

A rovartenyésztés környezetgadaságos

A rovartenyésztésnek kevesebb környezeti hatása van, mint a haszonállat-tenyésztésnek, mert a rovarok kevesebb káros gázt bocsátanak ki, és kisebb a hely-, víz- és élelemigényük. Társadalmi-gazdasági szempontból a rovarok felemelhetnék a fejlődő országok lakosait, mert a rovarfarmok kicsik, rendkívül jövedelmezőek, és fenntartásuk viszonylag olcsó. A rovarokat felhasználhatják haszonállatok számára fenntartható táplálékként, és tenyészthetők természetes hulladékokon, mint például növények héjain, amelyek egyébként csak elrohadnának a szeméttelepeken. Kezdesz megéhezni? Egy tányérnyi tücsök láttán a legtöbben még hátrahőkölnének, miközben elképzelnék, hogy a lábak és csápok beleragadnak a fogukba. De gondoljunk a homárra. Lényegében az is egy hatalmas rovar lábakkal és csápokkal, és egykor őt is silány, visszatetsző ételnek gondolták. Ma pedig a homár ínyencség. Talán hasonló paradigmaváltás történik majd a bogarakkal is?

- - -

A cikk a beágyazott videó alapján, annak szövegét használva készült.

Fordító: Anna Török
Lektor: Laszlo Kereszturi