Mi az? Ízletes, sok van belőle és gazdag fehérjében? Bogarak! Habár a trópusokat leszámítva nem túl népszerű a rovarevés, egykor rendkívül elterjedt volt különböző kultúrákban. Lehet, hogy undorral tölt el a gondolat, hogy rovarokat rágcsáljunk, mégis naponta 2 milliárd ember eszi őket. Ezen kívül ígéretesek élelmezési és környezetvédelmi szempontból.
Emma Bryce meggyőző érveket állít a bogárevés mellett.
Előadás: Emma Bryce Animáció: NEIGHBOR
Évszázadokon át fogyasztottunk ízeltlábúakat. Bogarakat, hernyókat, sáskákat, szöcskéket, termeszeket és szitakötőket. A gyakorlatnak még neve is van: entomofágia.
A rovarevés és a rovarok iránti undor történelmi háttere
A vadászó-gyűjtögető emberek a proteinben gazdag rovarokkal táplálkozó állatokat utánozhatták le. Az evolúció során a bogarak étrendünk részévé váltak, és egyaránt szolgáltak alapvető élelemként és csemegeként.
Az ókori Görögországban a kabóca ínyenc falatnak számított. A rómaiak pedig a bogárlárvát tartották isteninek. De miért nem étvágygerjesztőek többé a bogarak? Tiltakozásunk oka történelmi, és a történet valószínűleg Kr. e. tízezer évvel kezdődhetett a termékeny félholdon, amely a Közel-Keleten található, és a földművelés egyik bölcsője. Az egykor nomád őseink akkoriban kezdtek letelepedni a félholdon.
A növénytermesztéssel és az állatok háziasításával egyidőben megváltozott a hozzáállásuk, elkezdtek közeledni Európa és a nyugati világ felé. A földművelés elterjedésével az emberek a bogarakra kártevőkként néztek, amelyek károsítják a termést. A népesség növekedett, és a Nyugat városiasodott, ezzel feledésbe merült a gyűjtögető életmódunk. Egyszerűen feledésbe merült bogárevő történelmünk.
Kétmillárd ember nem undorodik
Ma, aki nincs az entomofágiához szokva, annak a bogarak idegesítőek, hisz csípnek, harapnak, és rámennek az ételünkre. Undorral tekintünk rájuk, és a gondolatra, hogy elfogyasszuk őket. Pedig közel 2000 rovarfajt dolgoz fel, és fogyaszt a mindennapi étrend részeként világszerte kétmilliárd ember. Legbuzgóbb fogyasztóik a trópusokon élnek, mert kultúrájukban ez elfogadott. Az ottani terület fajai nagyok, változatosak és rajokba csoportosulnak, így könnyű őket begyűjteni.
Például a délkelet-ázsiai Kambodzsában a hatalmas madárpókokat összegyűjtik, megsütik, és piacokon árulják. Dél-Afrikában a lédús mopane hernyó alapvető élelmiszer, melyet csípős szószban főznek, vagy szárítva és sózva esznek. Mexikóban a jumile bogarat fokhagymával, citrommal és sóval pirítják. A bogarakat egészben fogyasztják, vagy őrölve lisztként, porként és pépként ételekhez adják. De az íz még nem minden. Egészségesek is. Sőt, tudósok szerint az entomofágia költséghatékony megoldás lehet az élelemhiányban szenvedő fejlődő országoknak.
A rovarok akár 80%-a fehérje, amely a test fontos építőeleme, valamint magasak energiadús zsírokban, rostban és mikrotápanyagokban, mint a vitaminok és ásványi anyagok. Tudtad, hogy a legtöbb ehető rovarnak ugyanakkora vagy magasabb az ásványi vastartalma, mint a marhahúsnak? Tehát egy hatalmas és kihasználatlan forrást jelentenek, ha figyelembe vesszük, hogy a vashiány jelenleg a leggyakoribb tápanyagprobléma a világon.
A másik magas tápértékű példa a lisztkukac. A sárga rovarláva őshonos Amerikában, és könnyű tenyészteni. Gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, és akár 50%-os a fehérjetartalma, majdnem annyi mint egy megegyező mennyiségű marhahúsban. Egyszerűen forró vajban és sóban megsütjük, vagy megpirítjuk és leöntjük csokival, és kész a ropogós csemege. Ha legyűrjük az undorunkat, a jutalmunk tápanyagok és finom íz. Mert a bogarak valóban finomak.
- A lisztkukac íze, mint a pirított dióféléké.
- A sáskák a garnélarákra emlékeztetnek.
- A tücskök egyesek szerint pattogatott kukorica ízűek.
A rovartenyésztés környezetgadaságos
A rovartenyésztésnek kevesebb környezeti hatása van, mint a haszonállat-tenyésztésnek, mert a rovarok kevesebb káros gázt bocsátanak ki, és kisebb a hely-, víz- és élelemigényük. Társadalmi-gazdasági szempontból a rovarok felemelhetnék a fejlődő országok lakosait, mert a rovarfarmok kicsik, rendkívül jövedelmezőek, és fenntartásuk viszonylag olcsó. A rovarokat felhasználhatják haszonállatok számára fenntartható táplálékként, és tenyészthetők természetes hulladékokon, mint például növények héjain, amelyek egyébként csak elrohadnának a szeméttelepeken. Kezdesz megéhezni? Egy tányérnyi tücsök láttán a legtöbben még hátrahőkölnének, miközben elképzelnék, hogy a lábak és csápok beleragadnak a fogukba. De gondoljunk a homárra. Lényegében az is egy hatalmas rovar lábakkal és csápokkal, és egykor őt is silány, visszatetsző ételnek gondolták. Ma pedig a homár ínyencség. Talán hasonló paradigmaváltás történik majd a bogarakkal is?
- - -
A cikk a beágyazott videó alapján, annak szövegét használva készült.
Fordító: Anna Török
Lektor: Laszlo Kereszturi